2013. november 30., szombat

Közvélemény-kutatás 1.





Ez év októberében-novemberében kétféle kérdőíves közvélemény-kutatást folytattam az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézetében, ill. a Történeti Intézetben, az érintett témával kapcsolatban. A megkérdezettek száma: az 1. sz. kérdőívnél 18 fő, a 2. sz. kérdőívnél 14 fő. A válaszadók: hallgatók, oktatók és könyvtárosok. Életkor szerinti megoszlás: 19-44 év. Az 1. sz. kérdőív kérdéseit az olvasáskutatóknak feltett kérdések alkották, amikre a válaszok a következők voltak:



1./ Igaz-e, hogy a „Facebook-generáció” érdeklődését csak a gyorsan elérhető, rövid hírek kelthetik fel, s ezáltal felületesen olvasnak?


*

„Egyet értek vele.”

*

„Talán igen. Rövid híreket szívesebben olvasnak, ami kisebb koncentrációt igényel. Nem szoknak hozzá a terjedelmesebb művek elolvasásához.”


*

„Szerintem igaz.”

*

„Szerintem igen. Mivel egy jóval ingergazdagabb környezetben élnek, logikus, hogy az ingerküszöbük is feljebb tolódott. Ráadásul a netes böngészés egészen másféle olvasási, inf. befogadási és –feldolgozási stratégiát igényel, mint a hagyományos olvasás vagy pl. a regények.”

*


„Általában igen, de mindig vannak kivételek.”


*

„Nem feltétlenül igaz, nem lehet ezt a témát ráhúzni a generáció egészére, de nyilván előfordul, persze függ az adott hír tartalmától is.”


*

„Részben igaz, valóban vannak emberek, akiket ez felületesebb olvasásra ösztönöz, de sokakat a tartalmasabb cikkek kötnek le jobban.”

*

„Mint minden általánosítás, ez is felületes, de tény, hogy a szövegértő / értelmező hosszasabb olvasásra az igény csökken.”

*

„Nem.”

*

„Igen, hozzászoktak ahhoz, hogy mindent gyorsan, mindenbe csak beleolvasnak.”

*

„Igen, ez igaz.”

*

„A kérdésre egyszerű igennel vagy nemmel véleményem szerint nem lehet válaszolni; az mindenesetre biztos, hogy egy rövid és frappáns hír, cikk több olvasásra tarthat igényt.”

*

„Úgy vélem igen, mivel a rövid és frappáns információk feldolgozására nem kell sok időt és energiát szánni.”

*

„Igen, de a felületes olvasás nem feltétlen igaz mindenkire.”

*

„Amennyiben ezen mentalitás is értendő /ez az egyik „kulturális preferenciájuk/, akkor igen. Ha csak életkort értünk rajta és csak mérsékelten használókat, akkor csak részben lehet igaz.”

*

„Szerintem hosszabb szövegeket is olvasnak, ha az érdeklődési körükkel kapcsolatban van.”

*

„Nem feltétlen.”

*

„Részben igaz / tisztelet a kivételnek.”



Összegezve a válaszokat:

18 főből:

7 fő válaszolt igennel:                      39%

10 fő csak részben tartja igaznak:    56%

1 fő nemmel válaszolt:                       5%


Az adatok alapján 56% érzi úgy a válaszadók közül, hogy a „Facebook-generáció” érdeklődését nem csak a gyorsan elérhető, rövid hírek kelthetik fel, tehát nem olvasnak felületesen.


2./ Egyáltalán van-e kedvük és idejük a fiataloknak a közösségi háló izgalmas és szórakoztató felületének mindennapos használata mellett olyan „egyszerű” tevékenységekkel foglalkozni, mint az olvasás?

*

„Is-is. Van aki az előbbit kedveli, van, aki az olvasást, van aki kizárólag csak az egyiket vagy a másikat. És vannak olyanok, akik mindkét tevékenységet művelik.”

*

„Úgy vélem idejük nagyrészét teszi ki a közösségi háló használata. Fennmaradó idejükben, sajnos, nem gondolom, hogy olvasnak, talán valamilyen egyéb hobbijaiknak szentel időt.”

*

„Egy részüknek szerintem van, de ők is inkább csak a „sikerlistákra” felkerült műveket olvassák /pl.: egy nézett film/sorozat a tévéből vagy interneten, aminek a könyvét elolvassák/. De sajnos jelentősebb hányaduk nem olvas nyomtatott művet.”

*

„Igen, egyértelműen. A tapasztalatok szerint a fiatal /14-19 éves/ lányok a legtöbb regényt olvasó korosztály, közönség ma. Inkább az olvasmányok minősége a kérdéses szerintem.”

*

„Igen, biztosan van olyan réteg, aki még ma is olvas és a neten is olvasgat.”

*

„Igen, van, a többségnek legalábbis mindenképp, ill. ez egy bölcsész hallgatótól talán el is várható.”

*

„Személytől függő, hogy mennyire fog meg valakit az olvasás varázsa.”

*

„Az idő beosztás akarat kérdése, aki akar, az ma is tud és bír olvasni.”

*

„Igen.”

*

„Remélem van, ha valami felkelti az érdeklődésüket, azt alaposabban olvassák el.”

*

„A többségnek általában nincsen, de tapasztalatom szerint mindig vannak kivételek.”

*

„Mint egyetemistának, nekem és a többi hallgatónak az olvasás munka, hobbi és szórakozás egyben. A közösségi háló szerintem mára sokat veszített eredeti varázsából.”

*

„Az idő viszonylagos a főbb probléma a kedv. Meg kell találni azt a formát akár a közösségi hálón belül ami felkelti az érdeklődésüket a könyvek iránt.”

*

„Aki szeret olvasni, tud rá időt szakítani.”

*

„Akik szeretnek olvasni, biztos szakítanak rá időt. A rá fordított idő és az olvasmányok minősége viszont biztosan kevesebb / alacsonyabb.”

*

„Sajnos ha a családi környezetben nem olvasnak, és a gyereknek sem, akkor felnőve ezek a fiatalok sem fognak olvasni, hiába akármilyen iskolai vagy könyvtári foglalkozás, olvasásnépszerűsítés. Azért vannak, akik nem reménytelen esetek, nekik fontos a könyvajánlás, olvasottak interaktív felhasználása, előadása, szemléltetése. Aki megszereti az olvasást, az internet mellett is űzi majd.”

*

„Igen, minden bizonnyal.”

*

„Alig, igényük nincs rá.”


A válaszok kiértékelésénél:
11 fő véleménye: hogy van kedvük a fiataloknak
         olvasni:                                                              61%

6 fő is-is véleményt adott:                                            34%

1 fő nem gondolja, hogy olvasnak:                                 5%



3./ Vajon a közösségi hálók világában érvényesül még az egyéni ízlés, vagy pusztán az számít, a többiek mit tartanak jónak? Fontosabbá válhat-e a minőségnél és hitelességnél a „tömegek akarata”, a népszerűség?

*

„Véleményem szerint a tömegek akarata jellemző, de néha előfordulnak „üdítő kivételek”.”

*

„Fontosabbá válhat. Viszont ma ugyanolyan divat lett a tömegből kitűnés. Ugyanakkor ez is lehet megosztó, azaz a „menő” vagy „ciki” kategória. Kevéssé fontos a hitelesség.”

*

„Az emberekre elsődlegesen egy mű népszerűsége hat és csak utána, egy kisebb rétegnek számít jobban az egyéni ízlés. Én is megnézem milyen könyveket olvasnak el sokan /TOPLISTA/ mielőtt könyvet vennék. De mondjuk, ha könyvtárból kölcsönzök szépirodalmat, először az általam kedvelt írók könyveibe lapozok bele, ill. meg szoktam nézni a nemrég visszahozott /gyakran kölcsönzött/ népszerű könyvek polcait is.”

*

„Igen, szerintem azt olvassák, ami „felkapott” és „trendi”. Viszont az válik ilyenné, ami valamilyen ízlést, igényt kiszolgál, valamire választ ad, tehát nem biztoss, hogy rossz dolog.”

*

„A tömegízlésre befolyással bír, de sokan fenntartással kezelik.”

*

„A népszerűség mindig jelen lesz, de úgy gondolom jól megfér mellette az egyéni ízlés is.”

*

„A tömegek szava kétségenkívül sokkal fontosabbá vált a közösségi hálók világában, de minőséget és hitelességet nem nyomja, és nem is nyomhatja el teljes egészében soha.”

*

„Minden kornak voltak/vannak divatai, csak ma mások az információhordozók. Ez pusztán technikai és nem tartalmi kérdés.”

*

„Érvényesül az egyéni ízlés, de azért a népszerűség mindig is vonzerő volt, nem új jelenség, hogy a „tömegakarat” többet jelent.”

*

„A „tömeg akarata” mindig is fontos volt az embereknek, nem csak most. De a minőség lényeges elem!”

*

„Az idősebb korosztályoknál még számít az egyéni ízlés, de a középiskolásoknál, sőt az általános iskolásoknál fontos a népszerűség, mások véleménye.”

*

„Aki befolyásolható volt, az az is marad. Közösségi hálók nélkül is, a közízlés és az egyéni ízlés között feszülő ellentétet nem befolyásolja olyan markánsan, bár az egyediségre való törekvés egyeseknél minden határon túl magas.”

*

„Az arányt körülbelül fele-felére becsülöm, de kétségtelen, hogy jelentős tömegnek fontos a megfelelés és a népszerűség.”

*

„Befolyásoló tényezőként hathat jobban a közösségi háló, de az egyéni ízlés megmarad.”

*

„Az egyéni ízlés érvényesítése nem jellemző, mert kifelé sodor a háló „közösségéből”. Igen, fontosabbá válhat.”

*

„Sokaknak fontos, mit gondolnak róla mások, így igyekeznek a többség igényének eleget tenni. Azért természetesen a közösségi oldalak, blogok segítik az egyéni ízlést, hiszen olyan képeket, szövegeket oszthatnak meg, ami nekünk tetszik. A rájuk jövő visszajelzések befolyásolhatják, legközelebb miket posztolunk.”

*

„Fontos az egyéni ízlés. A népszerűség nem feltétlen szempont, nem kizárólagos.”

*

„Valakinél érvényesül, a többségnél nem.”


A 18 válaszadó közül

  4 fő igennel válaszolt, vagyis fontosabbá válhat a tömegek akarata:           22%

14 fő megosztotta a véleményét az egyéni ízlés és a tömegek akarata
között:                                                                                                    78%




4./ Van-e ok az aggodalomra, vagy a közösségi hálók növekvő ismertsége nem jelenti az olvasás végzetét?

*

„Aggodalomra van ok; de az olvasás végét nem jelenti.”

*

„Csökkenhet az olvasás iránti igény. Úgy gondolom, minden korcsoportban vannak, akik hódolnak ennek a tevékenységnek. Nagyban függ a dolog attól, hogyan szocializálódott a fiatal.”

*

„Az olvasás végzetét semmiképp sem jelenti, hiszen ahhoz, hogy megértsük mások megosztásait / hozzászólásait, bizonyos ismeretek birtokában kell lenni, és olvasás alatt nem csak a könyveket értjük. Az azonban már egy másik kérdés, hogy hogyan változnak a szokások, vagyis mit olvasnak.”

*

„Szerintem nem „en bloc” az olvasás van veszélyben, inkább bizonyos olvasói attitűdök és olvasási stratégiák, mint például az elmélyülő, elemző befogadás, vagy a továbbgondolkodás.”

*

„Az olvasás végét régóta félik, de sosem lesz vége, megfér egymás mellett, okosan kell az ifjúságot irányítani, de nem erőszakosan.”

*

„Nem hinném, hogy az olvasás végzetét jelentené, hiszen a működés alapjának tekinthető az olvasás.”

*

„Az olvasás végétől véleményem szerint soha nem kell tartani, népszerűsége visszaesik, de az emberi kultúra egy örökös eleme lesz mindig is.”

*

„Semmiképpen sem.”

*

„Nem jelenti az olvasás „végzetét”, hiszen az olvasás nem csak a „szagos” papíralapú könyv, újság, hanem értékes írások jelennek meg a világhálón is.”

*

„Aggodalomra van ok.”

*

„Szerintem nem csak a közösségi hálók miatt olvasnak kevesebbet a fiatalabbak, de ez is közrejátszhat.”

*

„Az olvasást mint szórakoztató tevékenységet csakis a nevelésen keresztül lehet továbbadni, aki nem így szocializálódik, a közösségi hálótól függetlenül sem olvas. Általános romlás mutatkozik a hozzáállásban, a közösségi háló csak a felszabadult időt hivatott kitölteni.”

*

„Szeretném hinni, hogy nem és a közösségi hálók csak a kapcsolattartást segítik elő, de a probléma ennél mélyebb.”

*

„Nem, sőt ott is sok érdekes olvasmányt lehet megosztani egymással.”

*

„Nem feltétlen, ill. nem feltétlen, kifejezetten a háló okozhatja. Inkább átalakulását, sőt a dok. szövegek, művek átalakulását is /ill. nagyrészük/.”

*

„Nincs, hiszen szerintem mindig lesznek olyanok, akik az olvasást előbbre helyezik, mint a közösségi hálókat. Egy jó könyv többet jelent.”

*

„Szerintem nincs.”

*

„Aggodalomra van ok, de az olvasás végzetét ez semmiképp sem hordozza magában.”


A válaszadók közül a 18 főből:

9 gondolja úgy, hogy nincs ok az aggodalomra:                                50%

9 fő okot lát az aggodalomra, de az okok kiküszöbölhetők:                50%



5./ Ha nem alaptalan a félelem, miként lehetne a kockázati tényezőket minimálisra csökkenteni, és megtalálni a helyes egyensúlyt a social networking és az olvasás között?

*

„Az oktatás, családi nevelés, és a könyvtár által. De nagyon nehéz lesz!”

*

„A könyvtárnak kell a fiatalok felé lépéseket tenni. Az adott iskolák is kezdeményezhetnek programokat, melyek az iskola diákjaira hat és ennek következtében esetleg bátrabban használnák a könyvtárakat.”

*

„Ez állami, helyi, oktatási /iskolai/ és szülői feladat leginkább, hogy kellően „megköveteljék” népszerűsítsék az olvasást, melyből természetesen a könyvtárak, kiadók stb. is kiveszik a maguk részét, ugyanakkor ki lehet használni a közösségi oldalak nyújtotta lehetőségeket, hogy az új generációt is olvasásra ösztönözzék.”

*

„Nem hinném, hogy lenne valamilyen „egységes recept” vagy „csodaszer”. A marketing és az ismeretterjesztés bizonyára fontosak, de az egyéni programok, tanácsadás, foglalkozás hatékonyabb.”

*

„Már kisgyerek korban az olvasás szeretetére és igényére kell nevelni. Ez elsősorban a szülő dolga.”

*

„Ez egyénfüggő, mindenki másképp találja meg az arany középutat.”

*

„A félelem alaptalan.”

*

„Ez az egyén belső kulturális indittatásaitól függ. Az olvasás igénye és akarása zömmel a helyes nevelés eredménye.”

*

„Minőségi plusz sokakat érintő témákat kell földobni az internetre is.”

*

„Fiatalabb korukban kell/kéne rászoktatni őket az olvasásra. A világhálót pedig maximum kapcsolattartásra kéne használni.”

*

„Ebben a kérdésben a tanárok és a szülők segíthetnek csak.”

*

„Ezt mindenkinek magának kell egyensúlyba hoznia, egyéni és közösségi szinten kell erre megoldást találni.”

*

„A gyermekeknek már kiskoruktól fogva meg kell mutatni az olvasás szépségét és nem csak tantárgyi értelemben fontosnak vett számukra sokszor érdektelen könyveket rájuk erőszakolni.”

*

„A Facebook-ot mindenki használja akkor, amikor valóban szüksége van rá, és ne üljön előtte feleslegesen. Ha ez így történne, lenne idő az olvasásra is.”

*

„Nem hiszen, hogy ezt akaratlagosan lehetne befolyásolni legfeljebb egyén szintjén, ahol saját döntés, időbeosztás, önkorlátozás kérdése.”

*

„A social networking is segítheti az olvasás népszerűsítését, de az olvasásnépszerűsítő programok, rendezvények megléte fontos. Ezeket hirdetni lehet a közösségi oldalakon. Talán a kötelező olvasmányok körén is változtatni kellene.”

*

„Marketing, pr. olvasásnépszerűsítő közösségi oldalak.”

*

„Otthon, családi körben kellene hatni a gyerekekre, jó példát mutatni, megszerettetni velük az olvasást.”


A vélemények az alábbiak szerint oszlanak meg, hogy a kockázati tényezők kik/mik alapján csökkenthetők:

3 fő oktatás, család, nevelés             17%

1 fő könyvtárak, iskolák                     5%

1 fő állam, helyi, oktatás,                   5%
szülő, könyvtárak, kiadók

3 fő egyéni programok,                    17%
tanácsadás, foglalkozás

3 fő szülő /család/                           17%

4 fő egyénfüggő                               23%

2 fő interneten keresztül                   11%

1 fő alaptalannak tartja a félelmet        5%



6./ Összegezve: lehet-e negatív befolyással a social networking az olvasásra, különösen a fiatalok, a „Facebook-generáció” esetében? Ha igen, melyek ezek a káros hatások és tudunk-e változtatni rajtuk?

*

„Agresszió, mint káros hatás. Védekezni kevésbé lehet; tudatos internethasználat népszerűsítése, az olvasás népszerűsítése mellett.”

*

„Lehet negatív hatása. Olvasás iránti érdeklődés csökkenése, szókincsvesztés, tanulási zavar, kifejezhetőség nehézsége. Fontos szerepe van a családnak. A könyvtárosoknak pedig meg kell jelenniük a facebook-on is, és a csatornán keresztűl kell „megfogniuk” a fiatalokat, ugyanis idejük jelentős részében ezzel töltik el.”

*

„Köztudott tény, hogy a „FB-generációra” vannak negatív hatások /pl. íráskészség romlása, szövegértés hanyatlása stb./. Összességében lehet ezen változtatni: 5. kérdésre adott válasz.”

*

„Igen = kevesebb vagy rosszabb minőségű olvasás és olvasmányok, biz. kognitív funkciók és a bal agyféltekés működés /elemző gondolkodás stb./ háttérbe szorulása, szókincs, műveltség visszaszorulása, morális szegénység, gyérebb problémamegoldó repertoár, stb. Változtatni rajtuk? Passz. Az szerintem csak az egyén elhatározásán múlik.”

*

„Mint mindennek, ennek is lehet negatív hatása. A tiltás és eltiltás nem a megfelelő eszköz. Igényes olvasót kell nevelni.”

*

„Természetesen lehet rá negatív befolyással, ennek egyik legfőbb jele a helyesírás, amin némi odafigyeléssel könnyen lehet változtatni.”

*

„Lehet negatív befolyással, valóban a felületességet erősítik az emberben. A megoldás szerintem a minőségi tartalmak promóciója.”

*

„A negatív hatás kimutatható. Megfelelő szülői, tanári vagy baráti ráhatás szükséges a helyes olvasáskultúra kialakításához.”

*

„Lehet negatív befolyása, de a nevelés feladata, hogy mégis inkább pozitív hatása legyen, mert ami rossz, lehet belőle jót is kovácsolni.”

*

„Lehet, és valamennyire már van is. Mindent nagyon gyorsan szeretnének csinálni, egy hosszabb cikk már nem biztos, hogy érdekes nekik. Az 5. pontban leírt válasz megoldás lehet.”

*

„Lehet negatív befolyással, de olvasáshoz való hozzáállás, az érdektelenség szerintem egy általános tendencia a fiataloknál, amely ezektől függetlenül is jelen van. Szerintem a tanároknak kellene felhívni a figyelmet a veszélyekre, és megszerettetni az olvasást velük.”

*

„Véleményem szerint a Facebook nem tett több kárt, mint a televízió vagy a virtuális játékok, bár nagyobb tömegeket és kevésbé specifikus korosztályokat érint, ha nem lenne az emberek találnák más bohóságokat.”

*

„Lehet, mivel hosszú távon leszoktatja az embert a hosszabb terjedelmű művek olvasásáról. Változtatni csak úgy lehet, ha az illetők megszeretik az olvasást.”

*

„Igen, mert sokan „függővé” válnak. Őket leginkább barátaik, családjuk szoktathatja le az állandó Facebookozásról.”

*

„Lehet, de feltehetőleg nem hoz jelentős többlet negatív hatást az általános internet/elektronikus kultúra egészével viszonylatban.”

*

„Hathat negatívan: inger- és információszegény, egyszerű, silány témák, cikkek olvasása, a helyesírás háttérbe szorulása, sok rövidítés, netes szleng csökkenti a fiatalok gondolkodási színvonalát. Rossz, szegényes lesz a szókincsük. Nehezen lehet változtatni, mert nem szabályozható, hogy mit akarnak az Interneten.”

*

„Nem, nincs negatív hatással.”

*

„Lehet negatív befolyással, elveszi az időt az olvasástól, csak rövid üzenetek befogadására készteti a fiatalokat, változtatni megint csak a neveléssel lehetne ezen.”


Az olvasásra gyakorolt negatív befolyással kapcsolatos vélemények:

18 főből

17 fő gondolja úgy, hogy van negatív hatás:            95%

  1 fő értékeli úgy, hogy nincs negatív hatás:           5%

A változtatásokra adott válaszok nagyjából megegyeznek az 5./ kérdésre adott válaszokkal.




Meglátásaim a gyűjtött adatok alapján:

56%-a a válaszadóknak véli úgy, hogy a fiatalok nem olvasnak felületesen. Ez pozitívum.

61%-a a válaszadóknak úgy gondolja, hogy a fiataloknak van kedvük olvasni, ami nagyon jó
         hír.

78% véleménye megoszlik az egyéni ízlés és a tömegek akarata közötti érvényesülés 
        kapcsolatát tekintve.

50% úgy gondolja, hogy a közösségi hálók nem jelentik az olvasás végzetét, nincs ok az
        aggodalomra. Részben ez is egy jó hír.

Ahhoz azonban, hogy ez így is maradjon, a másik 50% véleményét /akik szerint van ok az aggodalomra/ is figyelembe kell venni, akik az alábbi lehetőségeket látják a kockázati tényezők csökkentésére:

·        Egyénileg
·        Család
·        Állam
·        Iskolák
·        Könyvtárak
·        Programok
·        Tanácsadás

Mindezt alátámasztja, hogy a válaszadók 95%-a egyértelműen állítja, hogy a social networking lehet negatív befolyással az olvasásra.


Ezek alapján a szükséges lépéseket mindenképp meg kell tenni, hogy az előzőekben jelzett százalékos arányok megmaradhassanak.


A felhasznált kép forrása:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése