Ez év októberében-novemberében
kétféle kérdőíves közvélemény-kutatást folytattam az ELTE BTK Könyvtár- és
Információtudományi Intézetében, ill. a Történeti Intézetben, az érintett
témával kapcsolatban. A megkérdezettek száma: az 1. sz. kérdőívnél 18 fő, a 2.
sz. kérdőívnél 14 fő. A válaszadók: hallgatók, oktatók és könyvtárosok. Életkor
szerinti megoszlás: 19-44 év. Az 1. sz. kérdőív kérdéseit az olvasáskutatóknak
feltett kérdések alkották, amikre a válaszok a következők voltak:
1./ Igaz-e, hogy a „Facebook-generáció” érdeklődését csak a gyorsan
elérhető, rövid hírek kelthetik fel, s ezáltal felületesen olvasnak?
*
„Egyet értek vele.”
*
„Talán igen. Rövid híreket
szívesebben olvasnak, ami kisebb koncentrációt igényel. Nem szoknak hozzá a
terjedelmesebb művek elolvasásához.”
*
„Szerintem igaz.”
*
„Szerintem igen. Mivel egy jóval
ingergazdagabb környezetben élnek, logikus, hogy az ingerküszöbük is feljebb
tolódott. Ráadásul a netes böngészés egészen másféle olvasási, inf. befogadási
és –feldolgozási stratégiát igényel, mint a hagyományos olvasás vagy pl. a
regények.”
*
„Általában igen, de mindig vannak
kivételek.”
*
„Nem feltétlenül igaz, nem lehet
ezt a témát ráhúzni a generáció egészére, de nyilván előfordul, persze függ az
adott hír tartalmától is.”
*
„Részben igaz, valóban vannak
emberek, akiket ez felületesebb olvasásra ösztönöz, de sokakat a tartalmasabb
cikkek kötnek le jobban.”
*
„Mint minden általánosítás, ez is
felületes, de tény, hogy a szövegértő / értelmező hosszasabb olvasásra az igény
csökken.”
*
„Nem.”
*
„Igen, hozzászoktak ahhoz, hogy
mindent gyorsan, mindenbe csak beleolvasnak.”
*
„Igen, ez igaz.”
*
„A kérdésre egyszerű igennel vagy
nemmel véleményem szerint nem lehet válaszolni; az mindenesetre biztos, hogy
egy rövid és frappáns hír, cikk több olvasásra tarthat igényt.”
*
„Úgy vélem igen, mivel a rövid és
frappáns információk feldolgozására nem kell sok időt és energiát szánni.”
*
„Igen, de a felületes olvasás nem
feltétlen igaz mindenkire.”
*
„Amennyiben ezen mentalitás is
értendő /ez az egyik „kulturális preferenciájuk/, akkor igen. Ha csak életkort
értünk rajta és csak mérsékelten használókat, akkor csak részben lehet igaz.”
*
„Szerintem hosszabb szövegeket is
olvasnak, ha az érdeklődési körükkel kapcsolatban van.”
*
„Nem feltétlen.”
*
„Részben igaz / tisztelet a
kivételnek.”
Összegezve a válaszokat:
18 főből:
7 fő válaszolt igennel: 39%
10 fő csak részben tartja
igaznak: 56%
1 fő nemmel válaszolt: 5%
Az adatok alapján 56% érzi úgy a
válaszadók közül, hogy a „Facebook-generáció” érdeklődését nem csak a gyorsan
elérhető, rövid hírek kelthetik fel, tehát nem olvasnak felületesen.
2./ Egyáltalán van-e kedvük és idejük a fiataloknak a közösségi háló
izgalmas és szórakoztató felületének mindennapos használata mellett olyan
„egyszerű” tevékenységekkel foglalkozni, mint az olvasás?
*
„Is-is. Van aki az előbbit
kedveli, van, aki az olvasást, van aki kizárólag csak az egyiket vagy a
másikat. És vannak olyanok, akik mindkét tevékenységet művelik.”
*
„Úgy vélem idejük nagyrészét
teszi ki a közösségi háló használata. Fennmaradó idejükben, sajnos, nem
gondolom, hogy olvasnak, talán valamilyen egyéb hobbijaiknak szentel időt.”
*
„Egy részüknek szerintem van, de
ők is inkább csak a „sikerlistákra” felkerült műveket olvassák /pl.: egy nézett
film/sorozat a tévéből vagy interneten, aminek a könyvét elolvassák/. De sajnos
jelentősebb hányaduk nem olvas nyomtatott művet.”
*
„Igen, egyértelműen. A
tapasztalatok szerint a fiatal /14-19 éves/ lányok a legtöbb regényt olvasó
korosztály, közönség ma. Inkább az olvasmányok minősége a kérdéses szerintem.”
*
„Igen, biztosan van olyan réteg,
aki még ma is olvas és a neten is olvasgat.”
*
„Igen, van, a többségnek
legalábbis mindenképp, ill. ez egy bölcsész hallgatótól talán el is várható.”
*
„Személytől függő, hogy mennyire
fog meg valakit az olvasás varázsa.”
*
„Az idő beosztás akarat kérdése,
aki akar, az ma is tud és bír olvasni.”
*
„Igen.”
*
„Remélem van, ha valami felkelti
az érdeklődésüket, azt alaposabban olvassák el.”
*
„A többségnek általában nincsen,
de tapasztalatom szerint mindig vannak kivételek.”
*
„Mint egyetemistának, nekem és a
többi hallgatónak az olvasás munka, hobbi és szórakozás egyben. A közösségi
háló szerintem mára sokat veszített eredeti varázsából.”
*
„Az idő viszonylagos a főbb
probléma a kedv. Meg kell találni azt a formát akár a közösségi hálón belül ami
felkelti az érdeklődésüket a könyvek iránt.”
*
„Aki szeret olvasni, tud rá időt
szakítani.”
*
„Akik szeretnek olvasni, biztos
szakítanak rá időt. A rá fordított idő és az olvasmányok minősége viszont
biztosan kevesebb / alacsonyabb.”
*
„Sajnos ha a családi környezetben
nem olvasnak, és a gyereknek sem, akkor felnőve ezek a fiatalok sem fognak
olvasni, hiába akármilyen iskolai vagy könyvtári foglalkozás,
olvasásnépszerűsítés. Azért vannak, akik nem reménytelen esetek, nekik fontos a
könyvajánlás, olvasottak interaktív felhasználása, előadása, szemléltetése. Aki
megszereti az olvasást, az internet mellett is űzi majd.”
*
„Igen, minden bizonnyal.”
*
„Alig, igényük nincs rá.”
A válaszok kiértékelésénél:
11 fő véleménye: hogy van kedvük
a fiataloknak
olvasni: 61%
6 fő is-is véleményt adott: 34%
1 fő nem gondolja, hogy
olvasnak: 5%
3./ Vajon a közösségi hálók világában érvényesül még az egyéni ízlés, vagy
pusztán az számít, a többiek mit tartanak jónak? Fontosabbá válhat-e a
minőségnél és hitelességnél a „tömegek akarata”, a népszerűség?
*
„Véleményem szerint a tömegek
akarata jellemző, de néha előfordulnak „üdítő kivételek”.”
*
„Fontosabbá válhat. Viszont ma
ugyanolyan divat lett a tömegből kitűnés. Ugyanakkor ez is lehet megosztó, azaz
a „menő” vagy „ciki” kategória. Kevéssé fontos a hitelesség.”
*
„Az emberekre elsődlegesen egy mű
népszerűsége hat és csak utána, egy kisebb rétegnek számít jobban az egyéni
ízlés. Én is megnézem milyen könyveket olvasnak el sokan /TOPLISTA/ mielőtt
könyvet vennék. De mondjuk, ha könyvtárból kölcsönzök szépirodalmat, először az
általam kedvelt írók könyveibe lapozok bele, ill. meg szoktam nézni a nemrég
visszahozott /gyakran kölcsönzött/ népszerű könyvek polcait is.”
*
„Igen, szerintem azt olvassák,
ami „felkapott” és „trendi”. Viszont az válik ilyenné, ami valamilyen ízlést,
igényt kiszolgál, valamire választ ad, tehát nem biztoss, hogy rossz dolog.”
*
„A tömegízlésre befolyással bír,
de sokan fenntartással kezelik.”
*
„A népszerűség mindig jelen lesz,
de úgy gondolom jól megfér mellette az egyéni ízlés is.”
*
„A tömegek szava kétségenkívül
sokkal fontosabbá vált a közösségi hálók világában, de minőséget és hitelességet
nem nyomja, és nem is nyomhatja el teljes egészében soha.”
*
„Minden kornak voltak/vannak
divatai, csak ma mások az információhordozók. Ez pusztán technikai és nem
tartalmi kérdés.”
*
„Érvényesül az egyéni ízlés, de
azért a népszerűség mindig is vonzerő volt, nem új jelenség, hogy a
„tömegakarat” többet jelent.”
*
„A „tömeg akarata” mindig is
fontos volt az embereknek, nem csak most. De a minőség lényeges elem!”
*
„Az idősebb korosztályoknál még
számít az egyéni ízlés, de a középiskolásoknál, sőt az általános iskolásoknál
fontos a népszerűség, mások véleménye.”
*
„Aki befolyásolható volt, az az
is marad. Közösségi hálók nélkül is, a közízlés és az egyéni ízlés között
feszülő ellentétet nem befolyásolja olyan markánsan, bár az egyediségre való
törekvés egyeseknél minden határon túl magas.”
*
„Az arányt körülbelül fele-felére
becsülöm, de kétségtelen, hogy jelentős tömegnek fontos a megfelelés és a
népszerűség.”
*
„Befolyásoló tényezőként hathat
jobban a közösségi háló, de az egyéni ízlés megmarad.”
*
„Az egyéni ízlés érvényesítése
nem jellemző, mert kifelé sodor a háló „közösségéből”. Igen, fontosabbá
válhat.”
*
„Sokaknak fontos, mit gondolnak
róla mások, így igyekeznek a többség igényének eleget tenni. Azért
természetesen a közösségi oldalak, blogok segítik az egyéni ízlést, hiszen
olyan képeket, szövegeket oszthatnak meg, ami nekünk tetszik. A rájuk jövő
visszajelzések befolyásolhatják, legközelebb miket posztolunk.”
*
„Fontos az egyéni ízlés. A
népszerűség nem feltétlen szempont, nem kizárólagos.”
*
„Valakinél érvényesül, a
többségnél nem.”
A 18 válaszadó közül
4 fő igennel válaszolt, vagyis fontosabbá válhat a tömegek akarata: 22%
14 fő megosztotta a véleményét az
egyéni ízlés és a tömegek akarata
között: 78%
4./ Van-e ok az aggodalomra, vagy a közösségi hálók növekvő ismertsége
nem jelenti az olvasás végzetét?
*
„Aggodalomra van ok; de az
olvasás végét nem jelenti.”
*
„Csökkenhet az olvasás iránti
igény. Úgy gondolom, minden korcsoportban vannak, akik hódolnak ennek a
tevékenységnek. Nagyban függ a dolog attól, hogyan szocializálódott a fiatal.”
*
„Az olvasás végzetét semmiképp
sem jelenti, hiszen ahhoz, hogy megértsük mások megosztásait / hozzászólásait,
bizonyos ismeretek birtokában kell lenni, és olvasás alatt nem csak a könyveket
értjük. Az azonban már egy másik kérdés, hogy hogyan változnak a szokások,
vagyis mit olvasnak.”
*
„Szerintem nem „en bloc” az
olvasás van veszélyben, inkább bizonyos olvasói attitűdök és olvasási
stratégiák, mint például az elmélyülő, elemző befogadás, vagy a
továbbgondolkodás.”
*
„Az olvasás végét régóta félik,
de sosem lesz vége, megfér egymás mellett, okosan kell az ifjúságot irányítani,
de nem erőszakosan.”
*
„Nem hinném, hogy az olvasás
végzetét jelentené, hiszen a működés alapjának tekinthető az olvasás.”
*
„Az olvasás végétől véleményem
szerint soha nem kell tartani, népszerűsége visszaesik, de az emberi kultúra egy
örökös eleme lesz mindig is.”
*
„Semmiképpen sem.”
*
„Nem jelenti az olvasás
„végzetét”, hiszen az olvasás nem csak a „szagos” papíralapú könyv, újság,
hanem értékes írások jelennek meg a világhálón is.”
*
„Aggodalomra van ok.”
*
„Szerintem nem csak a közösségi
hálók miatt olvasnak kevesebbet a fiatalabbak, de ez is közrejátszhat.”
*
„Az olvasást mint szórakoztató
tevékenységet csakis a nevelésen keresztül lehet továbbadni, aki nem így szocializálódik,
a közösségi hálótól függetlenül sem olvas. Általános romlás mutatkozik a
hozzáállásban, a közösségi háló csak a felszabadult időt hivatott kitölteni.”
*
„Szeretném hinni, hogy nem és a
közösségi hálók csak a kapcsolattartást segítik elő, de a probléma ennél
mélyebb.”
*
„Nem, sőt ott is sok érdekes
olvasmányt lehet megosztani egymással.”
*
„Nem feltétlen, ill. nem
feltétlen, kifejezetten a háló okozhatja. Inkább átalakulását, sőt a dok.
szövegek, művek átalakulását is /ill. nagyrészük/.”
*
„Nincs, hiszen szerintem mindig
lesznek olyanok, akik az olvasást előbbre helyezik, mint a közösségi hálókat.
Egy jó könyv többet jelent.”
*
„Szerintem nincs.”
*
„Aggodalomra van ok, de az
olvasás végzetét ez semmiképp sem hordozza magában.”
A válaszadók közül a 18 főből:
9 gondolja úgy, hogy nincs ok az
aggodalomra: 50%
9 fő okot lát az aggodalomra, de
az okok kiküszöbölhetők: 50%
5./ Ha nem alaptalan a félelem, miként lehetne a kockázati tényezőket
minimálisra csökkenteni, és megtalálni a helyes egyensúlyt a social networking
és az olvasás között?
*
„Az oktatás, családi nevelés, és
a könyvtár által. De nagyon nehéz lesz!”
*
„A könyvtárnak kell a fiatalok
felé lépéseket tenni. Az adott iskolák is kezdeményezhetnek programokat, melyek
az iskola diákjaira hat és ennek következtében esetleg bátrabban használnák a
könyvtárakat.”
*
„Ez állami, helyi, oktatási
/iskolai/ és szülői feladat leginkább, hogy kellően „megköveteljék”
népszerűsítsék az olvasást, melyből természetesen a könyvtárak, kiadók stb. is
kiveszik a maguk részét, ugyanakkor ki lehet használni a közösségi oldalak
nyújtotta lehetőségeket, hogy az új generációt is olvasásra ösztönözzék.”
*
„Nem hinném, hogy lenne
valamilyen „egységes recept” vagy „csodaszer”. A marketing és az ismeretterjesztés
bizonyára fontosak, de az egyéni programok, tanácsadás, foglalkozás
hatékonyabb.”
*
„Már kisgyerek korban az olvasás
szeretetére és igényére kell nevelni. Ez elsősorban a szülő dolga.”
*
„Ez egyénfüggő, mindenki másképp
találja meg az arany középutat.”
*
„A félelem alaptalan.”
*
„Ez az egyén belső kulturális
indittatásaitól függ. Az olvasás igénye és akarása zömmel a helyes nevelés
eredménye.”
*
„Minőségi plusz sokakat érintő
témákat kell földobni az internetre is.”
*
„Fiatalabb korukban kell/kéne
rászoktatni őket az olvasásra. A világhálót pedig maximum kapcsolattartásra
kéne használni.”
*
„Ebben a kérdésben a tanárok és a
szülők segíthetnek csak.”
*
„Ezt mindenkinek magának kell
egyensúlyba hoznia, egyéni és közösségi szinten kell erre megoldást találni.”
*
„A gyermekeknek már kiskoruktól
fogva meg kell mutatni az olvasás szépségét és nem csak tantárgyi értelemben
fontosnak vett számukra sokszor érdektelen könyveket rájuk erőszakolni.”
*
„A Facebook-ot mindenki használja
akkor, amikor valóban szüksége van rá, és ne üljön előtte feleslegesen. Ha ez
így történne, lenne idő az olvasásra is.”
*
„Nem hiszen, hogy ezt
akaratlagosan lehetne befolyásolni legfeljebb egyén szintjén, ahol saját
döntés, időbeosztás, önkorlátozás kérdése.”
*
„A social networking is segítheti
az olvasás népszerűsítését, de az olvasásnépszerűsítő programok, rendezvények
megléte fontos. Ezeket hirdetni lehet a közösségi oldalakon. Talán a kötelező
olvasmányok körén is változtatni kellene.”
*
„Marketing, pr. olvasásnépszerűsítő
közösségi oldalak.”
*
„Otthon, családi körben kellene
hatni a gyerekekre, jó példát mutatni, megszerettetni velük az olvasást.”
A vélemények az alábbiak szerint
oszlanak meg, hogy a kockázati tényezők kik/mik alapján csökkenthetők:
3 fő oktatás, család,
nevelés 17%
1 fő könyvtárak, iskolák 5%
1 fő állam, helyi, oktatás, 5%
szülő, könyvtárak, kiadók
3 fő egyéni programok, 17%
tanácsadás, foglalkozás
3 fő szülő /család/ 17%
4 fő egyénfüggő 23%
2 fő interneten keresztül 11%
1 fő alaptalannak tartja a
félelmet 5%
6./ Összegezve: lehet-e negatív befolyással a social networking az
olvasásra, különösen a fiatalok, a „Facebook-generáció” esetében? Ha igen,
melyek ezek a káros hatások és tudunk-e változtatni rajtuk?
*
„Agresszió, mint káros hatás.
Védekezni kevésbé lehet; tudatos internethasználat népszerűsítése, az olvasás
népszerűsítése mellett.”
*
„Lehet negatív hatása. Olvasás
iránti érdeklődés csökkenése, szókincsvesztés, tanulási zavar, kifejezhetőség
nehézsége. Fontos szerepe van a családnak. A könyvtárosoknak pedig meg kell
jelenniük a facebook-on is, és a csatornán keresztűl kell „megfogniuk” a
fiatalokat, ugyanis idejük jelentős részében ezzel töltik el.”
*
„Köztudott tény, hogy a
„FB-generációra” vannak negatív hatások /pl. íráskészség romlása, szövegértés
hanyatlása stb./. Összességében lehet ezen változtatni: 5. kérdésre adott válasz.”
*
„Igen = kevesebb vagy rosszabb
minőségű olvasás és olvasmányok, biz. kognitív funkciók és a bal agyféltekés
működés /elemző gondolkodás stb./ háttérbe szorulása, szókincs, műveltség
visszaszorulása, morális szegénység, gyérebb problémamegoldó repertoár, stb.
Változtatni rajtuk? Passz. Az szerintem csak az egyén elhatározásán múlik.”
*
„Mint mindennek, ennek is lehet
negatív hatása. A tiltás és eltiltás nem a megfelelő eszköz. Igényes olvasót
kell nevelni.”
*
„Természetesen lehet rá negatív befolyással,
ennek egyik legfőbb jele a helyesírás, amin némi odafigyeléssel könnyen lehet
változtatni.”
*
„Lehet negatív befolyással,
valóban a felületességet erősítik az emberben. A megoldás szerintem a minőségi
tartalmak promóciója.”
*
„A negatív hatás kimutatható.
Megfelelő szülői, tanári vagy baráti ráhatás szükséges a helyes olvasáskultúra
kialakításához.”
*
„Lehet negatív befolyása, de a
nevelés feladata, hogy mégis inkább pozitív hatása legyen, mert ami rossz,
lehet belőle jót is kovácsolni.”
*
„Lehet, és valamennyire már van
is. Mindent nagyon gyorsan szeretnének csinálni, egy hosszabb cikk már nem
biztos, hogy érdekes nekik. Az 5. pontban leírt válasz megoldás lehet.”
*
„Lehet negatív befolyással, de
olvasáshoz való hozzáállás, az érdektelenség szerintem egy általános tendencia
a fiataloknál, amely ezektől függetlenül is jelen van. Szerintem a tanároknak
kellene felhívni a figyelmet a veszélyekre, és megszerettetni az olvasást
velük.”
*
„Véleményem szerint a Facebook
nem tett több kárt, mint a televízió vagy a virtuális játékok, bár nagyobb
tömegeket és kevésbé specifikus korosztályokat érint, ha nem lenne az emberek
találnák más bohóságokat.”
*
„Lehet, mivel hosszú távon
leszoktatja az embert a hosszabb terjedelmű művek olvasásáról. Változtatni csak
úgy lehet, ha az illetők megszeretik az olvasást.”
*
„Igen, mert sokan „függővé”
válnak. Őket leginkább barátaik, családjuk szoktathatja le az állandó
Facebookozásról.”
*
„Lehet, de feltehetőleg nem hoz
jelentős többlet negatív hatást az általános internet/elektronikus kultúra
egészével viszonylatban.”
*
„Hathat negatívan: inger- és
információszegény, egyszerű, silány témák, cikkek olvasása, a helyesírás
háttérbe szorulása, sok rövidítés, netes szleng csökkenti a fiatalok
gondolkodási színvonalát. Rossz, szegényes lesz a szókincsük. Nehezen lehet
változtatni, mert nem szabályozható, hogy mit akarnak az Interneten.”
*
„Nem, nincs negatív hatással.”
*
„Lehet negatív befolyással,
elveszi az időt az olvasástól, csak rövid üzenetek befogadására készteti a
fiatalokat, változtatni megint csak a neveléssel lehetne ezen.”
Az olvasásra gyakorolt negatív
befolyással kapcsolatos vélemények:
18 főből
17 fő gondolja úgy, hogy van
negatív hatás: 95%
1 fő értékeli úgy, hogy nincs negatív hatás: 5%
A változtatásokra adott válaszok
nagyjából megegyeznek az 5./ kérdésre adott válaszokkal.
Meglátásaim a gyűjtött adatok alapján:
56%-a a válaszadóknak véli úgy,
hogy a fiatalok nem olvasnak felületesen. Ez pozitívum.
61%-a a válaszadóknak úgy
gondolja, hogy a fiataloknak van kedvük olvasni, ami nagyon jó
hír.
78% véleménye megoszlik az egyéni
ízlés és a tömegek akarata közötti érvényesülés
kapcsolatát tekintve.
50% úgy gondolja, hogy a
közösségi hálók nem jelentik az olvasás végzetét, nincs ok az
aggodalomra. Részben ez is egy jó hír.
Ahhoz azonban, hogy ez így is
maradjon, a másik 50% véleményét /akik szerint van ok az aggodalomra/ is
figyelembe kell venni, akik az alábbi lehetőségeket látják a kockázati tényezők
csökkentésére:
·
Egyénileg
·
Család
·
Állam
·
Iskolák
·
Könyvtárak
·
Programok
·
Tanácsadás
Mindezt alátámasztja, hogy a
válaszadók 95%-a egyértelműen állítja, hogy a social networking lehet negatív befolyással az olvasásra.
Ezek alapján a szükséges
lépéseket mindenképp meg kell tenni, hogy az előzőekben jelzett százalékos
arányok megmaradhassanak.
A felhasznált kép forrása:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése