Németh Nóra doktori
disszertációjából /2013/ az alábbiakat emelném ki /idézném/ mintegy válaszként
az írásos interjú kérdéseire vonatkozóan /a kérdéseket lásd az 5.
blogbejegyzésben/:
A doktori disszertáció címe:
Pedagógusjelöltek olvasáskultúrája egy határmenti régióban
„A család mellett a gyermekek
szocializációjának alapvető szocializációs színtere az óvoda és az iskola,
ezért a közoktatás rendszerében dolgozó pedagógusok munkájának jelentősége és
felelőssége vitathatatlan. Vajon kik fognak intézményes kereteken belül, néhány
év múlva a gyermekekkel és az ifjú korosztállyal foglalkozni? Milyen értékeket
hordoznak, illetve milyen kulturális attitűd jellemzi a jövő pedagógusait? Ezek
a kérdések, s a rájuk adható válaszok iránymutatók lehetnek a jövő
nevelési-oktatási rendszerére vonatkozóan is, és befolyásolhatják a
felsőoktatásban zajló pedagógusképzés folyamatát, struktúráját és tartalmát
egyaránt.
Miért is van szükségünk az
olvasásra? Szávai Ilona /2009/ kötetcíme: Olvasni jó!
Harsányi István: Még a mai sietős
és siettető világban is érdemes mindennapos szükségletünkké tenni az olvasást,
mert fejleszti szókincsünket, szóbeli és írásbeli kifejezéskészletünket,
fogalmazásunkat, fogalomkincsünket, egész gondolkodásunkat.
Az olvasás jelentősége… hogy
bővül ismeretanyagunk, fejlődik személyiségünk, gazdagodik érzelemvilágunk.
…minden ember olvasóvá nevelhető,
sőt rendszeres olvasóvá nevelheti önmagát.
A digitális olvasás elterjedése
az információs társadalom természetes velejárója.
Az e-könyvek és az online olvasás
térhódítása az élet minden területén, így az iskolai környezetben is
megjelenik.
Az olvasásszociológiai
vizsgálatok rávilágítanak arra a tényre, hogy az olvasás a kulturális
fogyasztási szokásokhoz és az életmódhoz hasonlóan rétegkötött.
…a pedagóguspályát választók az
otthonról hozott kulturális tőke hiányában, illetve az olvasóvá szocializálódás
családi példája nélkül kerülnek a pályára.
Feltételezésünk szerint ez a
hozott tőke önmagában nem lesz elegendő a tudás megfelelő színvonalon történő
átadására, illetve a hivatás gyakorlásához.
Célunk megvizsgálni, hogy valóban
létezik-e ez a hiány az olvasási szokásokban, illetve hogy milyen megoldási
lehetőségek és stratégiák léteznek a lemaradás felszámolására, a hiányok
pótlására.
A gondolkodás strukturálásának
folyamata magával a könyv megjelenésével kezdődik… a gondolatok ma is érvényes
elrendezése, a lineáris történetmesélés vagy az érvek hierarchikus elrendezése
a könyvnek köszönhető. /McLuhan, 2001; Bajomi-Lázár, 2008/.
Ezt a lineáris látásmódot váltja
fel az internetes olvasás hatására a szövegelemek közötti gyors váltakozásra
képes olvasásmód. Az internetes olvasás más területen is érezteti hatását.
Az elmélyült, a szavakat és
mondatokat többször és mélyen át- és újraolvasó technika helyett egyre gyakrabban
a szkenneléshez hasonló „átfutás” jellemzi napjaink szövegolvasását.
Szabó László Tamás /2010/ a tudás
és az információ közötti kapcsolatra, illetve ezek megszerzésének lehetőségei
között feszülő különbségre világít rá.
… a tudás létrehozása konstruktív
folyamat, míg az információ „beszerzése” nem igényel erőfeszítést. Az információhoz
„néhány „funkció aktiválása” /néhány gomb megnyomása/ révén hozzájut az ember”
/Szabó, 2010 :136/. „… az elmélyült, intenzív tudás kisebb értékű, mint a talán
felületes, de azonnali használati értékű információ, amelyet viszont zavarba
ejtő bőséggel tudnak ontani az internetes adatbázisok”
A digitális technika
előretörésével együtt megváltoztak az olvasói szokások.
A közösség nem számol azzal, hogy
a „valós idő”, ill. a végleges szöveg hiánya miatt /hiszen az internetes
tartalom bármelyik pillanatban módosulhat/ elveszíti az ellenőrzését a szöveg
fölött, - és talán igényt sem tart erre az ellenőrzésre.
Az internet nyújtotta lehetőségek
olyan információs és szórakozási tárházat biztosít a felhasználók számára, mely
hely- és időkorlát nélküli érzést ad, ugyanakkor szelekciós képesség hiányában
valódi veszélyeket is rejt.
A szocializációs közegek egyik fő
feladata a gyermekben, ifjúban a megfelelő szelektálási képesség kialakítása.
„Minthogy az olvasás és az ezzel
kapcsolatos értékek hagyományos ’kánonjának’ megőrzésére és terjesztésére
szolgáló intézmények, elsősorban az iskola már régóta elveszítették a
befolyásolásra való képességüket, az olvasó rendezetlen és megjósolhatatlan
módon viselkedik a piacon (…) a közönség egyre szélesebb rétegei
kinyilvánítottan elutasítják a ’kánonok’ ilyen vagy olyan elemeit” (Petrucci,
2000 : 391).
„Az általános iskolák, sőt, egyes
középiskolák is funkcionális analfabétaként válnak meg sok gyerektől, de a
felsőoktatásban szerzett diplomák is gyakran lepleznek ürességet, gyenge
képzettséget.” /Somlai, 2010 : 185/
… az iskolázottság általában
növeli a műveltséget, ill. az általános és szakmai tudást. Ugyanakkor… a
papírgyárként működő felsőoktatás már nem olyan minőségű szakértelmiséget
bocsát ki a képzés végén, akik a klasszikus értelemben vett értelmiségiként
képesek részt venni a társadalom életében. Az olvasástanítás éppen ezért lehet
érzékeny pontja az oktatás szereplőinek vizsgálatakor.
… „a szöveg által közvetített
gondolatok megértése, az érzelmek átélése, a legkülönfélébb élethelyzetek
nyomon követése olyan képességeket fejleszt ki, amelyek a gazdag
gondolatvilágú, szuverén személyiség kialakulásához nélkülözhetetlenek”
(Tószegi, 2009 : o. n.).
… az olvasásnak „nem csupán az
iskolai tanulás eredményességében, hanem a nevelésben, a személyiségfejlődésben
is központi jelentősége van. A mai társadalmakban az oktatás és a nevelés,
vagyis a kultúra áthagyományozódása elképzelhetetlen az írott szövegek nélkül.”
/Czachesz, 2001 : o. n./ Az olvasás transzmissziós szerepe ezért kiemelt
fontosságú, mind a közoktatás, mind a felsőoktatás, azon belül pedig a
pedagógusképzés területén.
Az olvasási szokások az elmúlt
tíz évben tendenciáiban változtak meg. A kutatási beszámolókból kiolvashatjuk
az elektronikus olvasás előretörését, ami a társadalmi töredezettséget tovább
mélyítheti, hiszen az infokommunikációs eszközökhöz való hozzáférés és
használati képesség az iskolázottság szintjétől és az anyagi helyzettől is
erősen determinált.
A szabadidő eltöltésének
különféle módjai szignifikáns módon összefüggnek az olvasási gyakorlattal,
amely összefüggés lényege, hogy az érdeklődés, aktivitás bizonyos társadalmi
rétegeknél „hatványozódik”, míg más társadalmi szegmensek esetében – az
elektronikus kultúra térhódítása során vagy annak ellenére – továbbra is
halmozódik a lemaradás. /Gyenes, 2005 : 110/
A kutatási eredmények is
ráirányítják a figyelmet az új tanulási, olvasási, tájékozódási lehetőségekre,
s ezen keresztül a számítógép, az internet világa által kínált lehetőségek jobb
és hatékonyabb kihasználására. /Bartos, 2009 : 8/
A számítógép, vagy tágabban
értelmezve az IKT /Infokommunikációs eszközök/ így nem ellenségei, riválisai az
olvasásnak, hanem alternatívái, sőt bizonyos szempontból lehetőségei az olvasás
újraéledésének.”
A doktori disszertáció elérhetősége:
http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/bitstream/2437/173311/5/Ertekezes_Nemeth_Nora_Veronika-t.pdf
A felhasznált kép forrása:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése