Írásos interjúk neves olvasáskutatókkal

Az első, bevezető blogbejegyzésemben vázolt kérdésekkel kapcsolatban, írásos interjút kértem 2013 októberében neves olvasáskutatóktól, a szóban forgó téma szakértőitől.

Emlékeztetőként megismételném a kérdéseimet, amiket az interjúban is feltettem számukra:

• Lehet-e negatív befolyással a social networking az olvasásra, különösen a fiatalok, a "Facebook-generáció" esetében? Ha igen, melyek ezek a káros hatások, és tudunk-e változtatni rajtuk?
• Igaz-e, hogy a "Facebook-generáció" érdeklődését csak a gyorsan elérhető, rövid hírek kelthetik fel, s ezáltal felületesen olvasnak?
• Egyáltalán van-e kedvük és idejük a fiataloknak a közösségi háló izgalmas és szórakoztató felületének mindennapos használata mellett olyan "egyszerű" tevékenységekkel foglalkozni, mint az olvasás?
• Vajon a közösségi hálók világában érvényesül még az egyéni ízlés, vagy pusztán az számít, a többiek mit tartanak jónak? Fontosabbá válhat-e a minőségnél és hitelességnél a "tömegek akarata", a népszerűség?
• Van-e ok a pesszimizmusra, vagy a közösségi hálók növekvő ismertsége nem jelenti az olvasás végzetét?
• Ha nem alaptalan a félelem, miként lehet a kockázati tényezőket minimálisra csökkenteni, és megteremteni a helyes egyensúlyt a social networking és az olvasás között?

Gereben Ferenc /művelődésszociológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Szociológia Intézetének docense/ válasza:

”Kérdései találóak, és nyilván tudja, hogy nem válaszolhatók meg igennel vagy nemmel, hanem a töprengő válaszok jókora tanulmányt is megtölthetnének. Hasonló kérdések foglalkoztattak engem is akkor, amikor - fiatal diplomások véleményét vizsgálva - megírtam a mellékelt tanulmányt. Ebben ugyan a Facebook csak egyike volt a vizsgált jelenségeknek (általában a digitális olvasásmód volt a téma), de a küldött tanulmányban minden benne van, amit mondani tudnék.”

Folytatásként szeretnék kiemelni /idézni/ egy-két fontosabb megállapítást a tanulmányból, mely a Könyvtári Figyelő 58. évf. (2012) 3. számában jelent meg:

„A szabadidős tevékenységek közül az utóbbi évtizedekben az olvasás legfőbb /és győztes/ riválisa /különösen a kereskedelmi tévézés 1997-es bevezetése óta/ a televízió volt, az ezredforduló óta pedig egyre inkább a számítógép, illetve az internet lett.

Az eddigi adatok szerint:

A középiskolás korosztály és a 15-29 éves fiatal könyv- és napilapolvasók, valamint rendszeres olvasók aránya csökkent. Csökkent az őket körülvevő házi könyvgyűjtemények kötetszáma is. Az olvasói érdeklődés és ízlés alakulásában – az iskolai kötelezőkön kívül – a klasszikus értékek, nemzeti hagyományok visszaszorulását, a könnyed /és borzongató/ szórakozási vágy előretörését észlelték.

Ugyanakkor 2008-ban már 84%-uk volt internethasználó, 74%-uk rendszeresen élt a drótposta lehetőségeivel, közel fele részük pedig chetelt és fórumozott.

Felmerül a kérdés, hogy ebben a lefelé irányuló folyamatban mekkora szerepet játszik általában az írásos-olvasásos közlésmód jelentőségének /a társadalom értékrendjének és életmódjának megváltozása által motivált/ csökkenése, ill. az a lehetőség, hogy az írásos szövegeket közvetítő médiumok nagymértékű átalakulása, paradigmaváltással felérő eszköz-gazdálkodása a változóban lévő olvasási jelenségek egy részét „elnyelik” a jórészt még  hagyományos olvasási szokásokra „beállított” kutatói tekintet elől. Természetesen a két tényező együttes jelentkezése sem kizárt /sőt erősen valószínűsíthető/, ezért valójában a kérdés mindkét oldalát vizsgálni kellene. Ennek legadekvátabb formája egy probléma-érzékeny, az eddigieknél differenciáltabb /a régi és az új olvasási szokásokra egyaránt nyitott/ kérdésfeltevésekkel operáló országos reprezentatív kérdőíves felmérés lenne.

…a felmérések előmunkálatai 2010 novemberében és decemberében készültek. Az interjúalanyok a 18-45 éves korcsoportot képviselték, magasan kvalifikáltak, diplomások, vagy diploma előtt állók.

Az interjú első témája: az információk beszerzésének módja. A 17 interjúalany csaknem egybehangzó állítása: elsődleges forrás a világháló. Vannak válaszadók, akik már a praktikus informálódási szakaszban is említést tesznek a könyvekről, igaz, hogy alárendelt szerepben. Van, aki 4-5 oldalnál hosszabb olvasmányt már papíron szeret olvasni, mert a monitoron csak fárasztó betűhalmazt lát, és nem látja át a lényegét.

Van, aki, ha művelődni szeretne, inkább a könyvtárat és a könyveket használja.

Van, aki a könyveket tartja megbízhatóbbnak az információszerzés terén, de munkáját szinte teljesen a neten végzi.

A jövő esélyeit latolgatva:

Van, aki nem hiszi, hogy a net átveszi a könyvek szerepét, de azt gondolja a kettő egymás mellett mehet.

Összefoglalva: a fiatal, ill. fiatal középkorú értelmiség informálódási szokásai erősen internet-centrikusnak tűnnek, főleg a munkavégzés, a tanulás terén. De továbbra is jelentős szerepet játszanak interperszonális, valamint a hagyományos írásos források.

A netes tájékozódás legfőbb erényeként a gyorsaság jelenik meg, de kibontakoznak hátrányai is, pl. megbízhatósági deficit, az áttekinthetetlen tömeg stb.

A vizsgált réteg informálódási struktúráját sajátos kettősség jellemzi: jelentősen előrehaladtak a szerintük a jövő útját jelentő digitális technikák felé, de ugyanakkor még jól érzékelhetően kötődnek az ismeretszerzés hagyományos személyközi és papírra nyomtatot formáihoz is.

Egy másik kutatási téma a könyvolvasási szokások.

Az olvasásszociológia régi tapasztalata, hogy az olvasás mennyisége és minősége egyenes arányosságban áll egymással, vagyis a sokat olvasók általában nívósabb könyveket és jobb ízléssel olvasnak.

Többen arról számoltak be, hogy olvasásra fordítható idejüket és energiáikat főleg a szakmájuk szakirodalmának az olvasása tölti ki.

…az oka, hogy a hallgatók a lehető legkevesebbet olvasnak: az olvasás ingerszegényebb, mint az egyéb tevékenységek. Úgy látszik, az olvasási tevékenység társadalmi megítélése terén is paradigmaváltás készülődik az újabb generációk szemében: az válhat az olvasás hátrányává, ami korábban előnynek számított.

Olyan tevékenységek lépnek az olvasás helyébe /vagy legalábbis kapnak az olvasásnál magasabb presztízsértéket/, amelyeknek felfokozott inger- és élményvilága „munka nélkül”, közvetlenül is érzékelhető, „élvezhető”. Ebből a jelzésből is arra következtethetünk, hogy Gerhard Schulze német kultúrpszichológus „élménytársadalma’ immár Kelet-Közép-Európába is megérkezett! És felmerül a kérdés, hogy az „élménytársadalom” talaján nem válik-e könnyebbé a másik, az írást közvetítő digitális eszközök paradigmaváltása?

E-könyv vagy hagyományos könyv?

Az interjúalanyok vélekedéseiből megállapítható: meg is lepődhetünk, hogy a huszas- és harmincas éveikben járó, magasan kvalifikált fiatal generáció képviselői milyen erős ragaszkodással veszik körül a hagyományos könyvet, amellett, hogy mindannyian rendszeresen élnek a digitális kultúra különböző lehetőségeivel. Többen említik pozitívumként a könyvek világának a hangulatát, a könyvvel való félrevonulás intimitását, történetiségét, kulturális státuszszimbólum és életmód-kijelölő szerepét… a könyv „valódisága”, megfoghatósága, hogy lapozgatni, simogatni lehet, hogy illata és /ami szerintem nagyon fontos/ „eleje és vége van”, vagyis egy kis darab univerzumot képvisel.

…az elektronikus írásközvetítő eszközökkel szemben felhozott általános kifogások: szemnek ártalmas, drága, nem színes, feltörhetőségük és másolhatóságuk miatt bajt hozhatnak a könyvkiadókra, nincs személyes kötődés a szöveghordozóhoz, csak az „egér” közvetítésével és gombok nyomogatásával tudnak lapozni.

Anne Mangen norvég kutató: újfajta gondolkodásmód részének kell-e tekinteni a korábban idézett véleményt, mely szerint az olvasás immár szürke és ingerszegény tevékenységnek számít, ezt még nem tudhatjuk pontosan.

A digitális olvasásmódok előnyeit hangoztató vélemények: praktikus, környezetkímélő, nagy műveltséganyagot tesz könnyen elérhetővé, könnyű a keresés, kiemelés, vannak már szemkímélő és színes, interaktív változatok is stb., az olvasási kedvet is felpezsdíthetik.

A válaszadók zöme nem valami „kiszorítósdiban”, hanem valamilyen funkcionális munkamegosztásban látja a jövőt: eszerint digitálisan fogjuk olvasni a szakirodalmat, az utazás idejére szánt olvasmányokat, a rövidebb közleményeket és rész-információkat, ugyanakkor a szépirodalmat /főleg a regényeket/, a hosszabb és teljességre törekvő közleményeket pedig inkább hagyományos, papíralapú köntösben.”

Nagy Attila /pszichológus, szociológus, olvasáskutató, az OSZK Könyvtári Intézetének nyugalmazott tudományos kutatója, a Magyar Olvasástársaság tiszteletbeli elnöke/ válasza:

„Kérdése fontos és indokolt. Bizonyára Ön már személyesen is tapasztalja a közösségi oldalak „időrabló” hatásának növekedését. Ez nem maradhat következmények nélkül. Maga a jelenség természetesen jól érthető, hiszen egyik oldalról az életkori sajátosságokkal összefüggő, társ és társaságkereső motívum jelenléte, másrészt a legtágabb értelemben vett piac globalizálódása. Bizonyos értelemben mindannyian valamiféle piacon mozgunk, illetve próbálunk sikeressé válni. Magam részéről a legnagyobb veszélyt a gyerekek elmagányosodásában látom. Házasságon kívül született gyerekek arányának növekedése, a családi kohézió gyengülése, a szülő és gyerek közötti szóbeli, közvetlen kapcsolat ritkulása, a személyre szóló beszélgetések, mesék elmaradása. Majd az így keletkezett, szorongásteli vákuumot látszólag a virtuális világgal sikerül pótolni. Emberek helyett gépek? Emberek és gépek! A gépek gyors, hatékony, áldásos hatásának realitását senki nem vonja kétségbe. Az egyetlen valódi kérdés az optimális arányok kialakítása, megtartása. Az Ön helyében az elméleti válaszok helyett adatokat keresnék, gyűjtenék.”

Nagyváradi Enikő /okleveles informatikus könyvtáros, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ Társadalomtudományok, Nemzetközi és Európa-tanulmányok Intézetének adjunktusa/ válasza:

„Nagy Attila állításaival egyetértek, s a jelzett problémakörre vonatkozó véleményét igencsak gondolatébresztőnek tartom.”

Németh Nóra Veronika /okleveles szociálpolitikus és pedagógiatanár/ válasza:

„Örülök, hogy ilyen aktuális kérdéseket tesz fel. A kérdések abszolút relevánsak, s a többségére pozitív választ adhatunk (pl. felületes, töredezett olvasási mód, szkenneléses szemmozgás az internetes felületek böngészésénél stb.) Doktori disszertációmban én is foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel, ezért ajánlom figyelmébe.”

A doktori disszertáció témához kapcsolódó legfőbb megállapításait következő blogbejegyzésemben szemléltetem.

A felhasznált kép forrása:

http://tanacsado.uni-pannon.hu/karrier_hirlevel/s/regisztralj_nalunk_-_karrier_hirlevel/

Az olvasáskutatók képeinek forrásai:

http://www.nol.hu/archivum/archiv-360827

http://www.papiruszportal.hu/site/?f=7&p=25&n=10102

www.bdf.hu/btk/trsi/Lists/Munkatrsak/Attachments/5/cv Nagyvaradi Eniko.doc

http://ni.unideb.hu/index.php?tartalom=48