A Ritmus egészség- és
életmódmagazin 2013. októberi számában, a 69. oldalon az alábbi
előadásrészletet olvastam Herczog Mária szociológustól:
„A gyerekek egészen a XXI. század
második feléig, elsősorban a családjukban, saját közösségükben, kultúrájukban
nevelkedtek. A tankötelezettség bevezetésétől mára oda jutottunk, hogy a
gyerekek többnyire kora gyerekkoruktól sokféle intézmény és szolgáltatás
keretében a családjukon kívül töltik a napjaik nagy részét, ezért többféle
inger, hatás éri őket. Ez a változás alapvetően befolyásolja a gyerekek életét
és a szülőkkel szembeni elvárásokat.
Ma már biztosan tudjuk, hogy a
gyerekek fejlődése szempontjából az „első évek örökké tartanak”, vagyis sokkal
meghatározóbb, hogy mi történik az élet első néhány évében, mint korábban
gondolták. Az agykutatások eredményei szerint az agy fejlődése az élet első
három évében a legintenzívebb, ilyenkor teremtődik meg annak lehetősége, hogy a
gyerek optimális fejlődéséhez szükséges érzelmi, értelmi, fizikai gondoskodást
megkapja, és ez ellenállóképessé, nyitottá tegye őt.”
A felhasznált kép
forrása:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése